2010. augusztus 15., vasárnap

Mit csinál a béka, ha forró vízbe esik?

Igyekszik minél előbb kiugrani belőle.
És mit csinál akkor, ha a vizet lassan, fokozatosan melegíteni kezdik alatta? Boldogan dagonyázik benne, talán még megfőzni is hagyja magát.Ezzel a képpel indított ma Heinrichs Eszter az ökotábort záró ágfalvi istentiszteleten.
És mit teszünk mi, kényelmünkben mértéket vesztett emberek, azzal a világgal, melyről „látta Isten, hogy jó”? Érezzük-e személy szerint a felelősségünket? A szokatlan „oltárterítő”, az - urambocsá’ - oltárra tett kukac, a padvégekre szállott, krupliszsákból készített pillangók,a vidáman együtt éneklő gyerekek és felnőttek ma mind a teremtett világ szépségét hirdették és a felelősségünkre hívták fel a figyelmet.

Jó, hogy beszélünk erről is!
Jó, hogy 2008-ban megalakult egyházunk Ararát Teremtésvédelmi Munkacsoportja, akik nyilatkozatukban így írnak: „hisszük, hogy akármilyen kis cselekedet kifejezheti a Teremtő iránti hálánkat és szeretetünket, és további tettekre indíthat a teremtés védelmében. Hálásan tapasztaljuk, hogy a jelenkori keresztyénség Jézus Krisztus szolgálatát a teremtés végrehajtójaként és fenntartójaként is értelmezi, és e tevékenységéért külön is dicsőíti Őt. A golgotai kereszt ajándékaként, a kegyelemből elnyert bűnbocsánat szabadságával mi is örömmel veszünk részt Krisztus világfenntartó munkájában.Mindebben a Szentírás és Hitvallásaink vezérelnek bennünket."
Jó, hogy nemsokára (szeptember-október) kezdődnek a teremtésvédelmi hetek, a TEREMTÉS ÜNNEPE.
Mert felelősséggel tartozunk a teremtett világért! Most! Mielőtt még megfőnénk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése