![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6eSyf34VwWgkOzGsnSIdaG_9OeYgXSdQsgYTJWHlio2LMk8xq9gwc3Bc_fP3EEeQQPU26mxJKFiAbYJBFm-SuI-r-EP9TN_IzMj4IlFFJDmqbyyc2HJGMVWiO0Jx2ZrU9vsQ7FmwNJNAi/s320/S_Szgy12c.jpg)
A reformáció eszméi korán eljutottak Sopronba. 1522-ben Kristóf bencés szerzetes a hitújítás oldalára állt. Előbb a Kecske templom, majd az évtizedek múltán az összes soproni templom protestánssá lett. A hamarosan meginduló ellenreformáció következtében 1584-ben a bécsi udvar megtiltotta az evangélikusok szabad vallásgyakorlatát, a város templomai kiürültek, Sopronnyékre és Németkereszttúrra jártak istentiszteletre az evangélikusok.
1606-ban engedélyt kaptak arra, hogy a város templomai közül egyet használhassanak, ez volt a Szent Mihály templom. 1674-ben azonban a bécsi udvar visszaítélte a templomot a római katolikusoknak. A hajlék nélkül maradt gyülekezetet a város polgármestere, Lackner Kristóf fogadta be ideiglenesen házának udvarába.
Ekkor sietett az evangélikusok segítségére Eggenberg János herceg özvegye. Neki, aki rokonságban állt a brandenburgi választófejedelemmel, joga volt a saját házában istentiszteletet tartani. Megvette hát 1674-ben az egyemeletes, loggiás udvarú lakóházat és az evangélikusok rendelkezésére bocsájtotta. Ebben az udvarban tartották két évig az istentiszteletet, a máig álló szószék egyszer egy évben ismét az igehirdetés helye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése