A „Schultüte” szokását német barátainktól kaptuk, iskolába induló családtagjaink nagy örömére. A tütében természetesen édesség, sok-sok finomság van, hatalmas mennyiségben egy éppen első osztályba induló emberke méretéhez képest. Vajon eredetileg az első nap fájdalmát kívánta-e megédesíteni, vagy az örömünnep kézzelfogható édessége volt?Lesz-e édesség, finomság az elkövetkezendő években, az egyre hosszabbra nyúló iskolás időszakban? Szeretnek-e majd iskolába járni gyerekeink?
Én nagyon szerettem, pedig – bár jól tanultam -, a mintadiáktól igen messze estem! De mindig történt valami, általános iskolás koromban például egy műtét után túl hamar visszaszöktem, középiskolásként meg örökké fontos dolgom akadt, ezért a délutánjaimat is ott töltöttem. Önként, kényszer nélkül, ama „fontos” dolgok miatt, mint szavalóverseny és osztálybuli, kosárlabda meg világmegváltó nagy viták, festékkapirgálás az új klubteremben vagy az osztály saját zenekarának lelkesítése… Csoda, hogy tanulásra csak este maradt idő..? :-) Pedig abban is akadt „finomság”, életre szóló szellemi kaland, kinek miből. Meg miből nem. Nekem a matematikából nem annyira. De bőven pótolta, a magyar és a történelem.
Két lányom közül az idősebbik úgy hiszem, hasonló jó élményekkel hagyta el ugyanazt a középiskolát, ahová én jártam. A fiatalabbik már tartózkodóbb volt, pedig nulladikos gimnazistaként felnőtt módra szervezte saját és társai programjait. Aztán leszokott róla. Ő a megmondhatója, mi távolította el iskolájától, mi vitte befogadóbb közegbe. Én úgy láttam, hogy az iskolában közben kicsit más lett a világ.
Mintha kiveszőben lenne az a „csak úgy”, örömből végzett tevékenység! Mintha az egyébként hasznos céltudatosság, racionalizmus, elnyomná a spontán jött iskolai élményeket. Mintha az iskolában kevesebb idő maradna a lélekre, mint a különórára.
Mintha ez nemcsak az iskolában lenne így….
Adja Isten, hogy iskolába induló gyerekeinknek szép, okosan eltöltött, ugyanakkor örömteli évei legyenek! Olyanok, amelynek édességét felnőtt korukban is érzik.
Adjon az Isten erőt, kreativitást és mindennapi bölcsességet tanáraiknak, örömöt a tanításban, mert csak így tudnak örömre nevelni!
Adjon az Isten sok-sok türelmet, időt és találékonyságot a szülőknek, mindannyiunknak pedig egymás iránti tiszteletet és szeretetet!