2010. szeptember 11., szombat

Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnap

Jaj a gondtalanoknak a Sionon, az elbizakodottaknak Samária hegyén, a legkiválóbb nép előkelőinek, akikhez folyamodik Izráel háza! Járjátok be Kalnét, és nézzetek szét! Onnan menjetek a nagy Hamátba, azután menjetek el a filiszteus Gátba: Különbek vagytok-e ezeknél az országoknál, nagyobb-e határuk a ti határotoknál? Ti azt gondoljátok, hogy messze van a veszedelem napja, ezért az erőszak uralmát közel hoztátok! Elefántcsont ágyakon heverésznek, pamlagokon terpeszkednek, megeszik a nyájból a bárányokat, és a hizlalóból a borjúkat! Hárfakísérettel danolásznak, és azt hiszik, hogy zenéjük olyan, mint Dávidé. Kelyhekből isszák a bort, és finom olajjal kenik magukat, de József romlásával nem törődnek. Ezért majd ők mennek a foglyok élén fogságba, és vége lesz a terpeszkedők mulatozásának. Ám 6,1-7

Szakács Tamás így látja:

Terpeszkedők uralma

Ámósz olyasmire figyelmeztet, amit senki se hall szívesen. Arról beszél, mennyire hamis a biztonságérzetünk. Arról beszél, hogy hiába gondoljuk, hogy a veszedelem tőlünk messze van, a baj minket úgyis elkerül, stb. Mert az erőszak uralma itt van, nem kell érte a szomszédba menni. A hamis biztonságérzet halálos lehet.
Autók kapcsán került elő nemrég egy beszélgetésben, hogy milyen veszélyesek a nagyobb autók: látja az ember, hogy jó erős, masszív karosszériája van, bivalymotor húzza, megy mint az ágyú, az autópályán lehet vele döngetni 150-180-nal. Ekkora sebességnél azonban más semmit nem számít a kaszni, egy ütközés ugyanolyan halálos, mint egy vékonyabb karosszériájú kocsival...
Nos, valami ilyen hamis biztonságérzetben ringatta magát Izrael is Ámósz idejében ― és a történelem során roppant gyakran estek ugyanebbe a hibába országok és uralkodók. Terpeszkedtek, mert messze érezték a veszedelmet, és biztonságuk tudatában akár erőszakot is alkalmaztak uralmuk fenntartására, jólétük fokozására. Nincs új a nap alatt, ez mindig is így volt ― napjainkban is. És az is mindig így volt, hogy egyszer ezen uralmak leáldoztak. Lehet zsarnokoskodni ideig-óráig (ez akár évtizedek távlatát, netán évszázad távlatát is jelentheti), de aztán egyszer csak annál váratlanabbul tör rá az erőszakoskodóra a veszedelem. Előbb-utóbb eljön a számonkérés ideje is, mint pl. napjainkban hazánkban is megélhetjük: lehet a korrupciót sokáig űzni, lehet azt hinni, hogy úgysem bukunk le, de azért könnyen eljöhet az ideje annak is, hogy bíróság előtt felelnek a vétkesek...

Romlással nem törődő dalnokok

Maró gúny van a próféta szavában, amikor azt írja, hogy a danolászók úgy képzelik, hogy Dávid szintjén állunk. Jót mulathatunk ezen, ha arra gondolunk, a mai sokféleséget propagáló világban szedett-vedett zenekarocskák milyen fülsiketítően cincognak, vagy épp ún. tehetségkutató műsorokban micsoda elviselhetetlen hangon nyivákolók erőlködnek, hogy sztárrocskákká legyenek egy kis időre. Csak épp hangjuk, tehetségük nincs hozzá ― de hát a TV-társaságok lehetőséget adnak mindenkinek, így a minőség nem számít, csak jöjjön a dömping-zene!
Nagyot tévednénk azonban, hogy itt leragadnánk, és ilyen egyszerűen továbblépnénk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése