Ünnepeljük együtt a teremtés hetét!

Az evangélikus, katolikus, református egyházak közös, ökumenikus teremtésünnepi istentisztelettel hívják fel a figyelmet országszerte a teremtett világunk iránti felelősségünkre. Így lesz ez Sopronban is, szeptember 30-án, csütörtökön, este 6 órakor a református templomban.

Előzetesként egy írás a http://www.teremtesunnepe.hu/ honlapról:

A teremtett világ sóvárogva vár. (Róm 8,19)

Sóvárogva vár? Mintha egy romantikus szerelmesről olvasnánk! Régi frigyre emlékeztet bennünket az apostol, a teremtettség közös állapotára a növényekkel, állatokkal és embertársainkkal.

Sóvárogva vár? Szó szerint fejét előre szegezi, és kitartóan összpontosít egy célra. Mint egy szomjas szarvas, aki előre nyújtja fejét, szimatolja a levegőt, úgy várja a pillanatot, hogy mikor ihat a friss folyóvízből. Pattanásig feszül, az egész lénye egy célra figyel. Mikor érkezik el, amit kíván?

Sóvárogva vár: „expectatio expectat”. Hihetetlenül erőteljes, már-már kétségbeesett várakozás. Mert nem a várakozón múlik, hogy eljön-e a várva várt apokalipszis, az Isten fiainak megjelenése. A teremtett világ nem önszántából, nem önmaga miatt, ám mégis szenvedő részese az ember bukásának, és ezért várja annak üdvösségét is.

Egy darab föld kellett az ember teremtéséhez, a humuszból homo lett. A földből élet lett.

Egy darab föld kellett a két gyümölcstermő fához, az élet fájához és a jó és rossz tudásának fájához. A földből sors lett.
Egy emberpár a bukásban, miattuk lett átkozott a föld, amelyből vétettek, és amelyből nőttek a fák.
Egy ember a földből, Krisztusra vár, aki újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat. Milyen lesz akkor a föld?

A teremtett világ élettere az ember életébe, végzete az ember végzetébe, reménysége az ember reménységébe ágyazódik. Velünk együtt esett el a teremtett világ, miattunk sóhajtanak az élőlények, azok a növények is, akik előbb teremtettek, mint mi, és azok az állatok is, akik soha nem ettek volna abból a gyümölcsből. A rendezett világból miattunk lett olyan a világ, amilyen: a természeti katasztrófákat természetellenes katasztrófákká változtattuk, kétségbeesetten kozmetikázzuk a kozmoszt. Megvárakoztatjuk a teremtett világot, sóvárgóvá tesszük a környezetünket: más ember után sóhajt a mindenség.

Amikor imádkozunk, a belső szobánkban vagyunk, Isten beszédét a szívünkbe zárjuk, az emberi lélek rejtettségében fordulunk Istenhez. Ám, a teremtett világ sóvárgása arra emlékeztet minket, hogy nem vagyunk egyedül, hanem társaink vannak, akikért felelősséggel tartozunk. Mert a belső szobánk, a szívünk, a lelkünk is a sóvárgóan váró teremtett világ része. Az emberrel együtt várakozik minden teremtett lény. A világ nemcsak az idő múlása alá vettetett, hanem részese az eljövendő üdvösségnek is.

Egy élő fa lett számunkra a halál: ettünk a tiltott fáról. Egy kivágott fa lett számunkra az élet: Isten Fiát keresztfára feszítették. Hol van körülötte az Éden? Hol van a szellős alkonyat, amikor Isten jár-kel köztünk? Hol van az állapot, amelyben nincs mit takargatni?

Fölkel a nap, és lemegy a nap, siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel. Ugyanott süt be az ózonlyukon, ugyanott látja az ember felelőtlenségét.

A szél fúj délre, majd északnak fordul, körbefordul a szél járása, és visszatér oda, ahonnan elindult. Viharok, hurrikánok és tornádók söpörnek végig a földön, de az ember változatlanul melegíti üvegházát, és kavarja benne elhasznált levegőjét.

Minden folyó a tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda folynak a folyók, újra meg újra oda folynak. De nincs már hely annak a sok szemétnek és szennynek, amelyet cipelnek.

Hogyan jelennek meg az Isten fiai, akikre úgy vár a teremtett világ? Milyen jelenségeket látunk, amikor végre feltűnnek ők? Miközben itt állunk a felszabdalt és beszennyezett ég felé nézve, tudnunk kell, hogy mi vagyunk azok, akik felelősek ezért. Éppen ezért nekünk kell istenfiakká válnunk, egyáltalán nem mindegy, hogy mit teszünk, mert mi vagyunk a gyermekeink reménységének gyermekei.

A teremtett világ miattunk vár sóvárogva, és minden műtrágya, permetszer, szén-dioxid, szemét, szenny, vegyszer alatt minden élőlény azt sóhajtja, ki hangosabban, ki halkabban: Marana tha! Jövel Uram Jézus!

Kodácsy Tamás

Szentháromság ünnepe utáni 17. vasárnap

Jézus mondja:

"De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél." "Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt. Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél el engem. És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük." Jn 17,20-26

Tíz este a Tízparancsolatról

Negyedik évfolyamát kezdi októberben az a kurzus, melyet Hegedűs Attila igazgató-lelkész indított a soproni gyülekezetben. Volt a neve Alfa, volt Útkeresők, de mindegyik ugyanazt takarta: egy intellektuális, ugyanakkor bensőséges beszélgető kört, kellemes, barátságos körülmények között.

Most ugyanerre hív a lelkész és segítő csapata. Október 18-ától, hétfő esténként kb. kétórás beszélgetéssorozat indul, melynek témája a Tízparancsolat. Szeretettel várnak mindenkit – legyen gyülekezeti tag vagy gyülekezeten kívüli, - aki szívesen gondolkodik a fenti témáról.

Megint Mezőberény

Szülővárosomról írtam már itt, akkor a kényszermunkára hurcolt németek kapcsán.
A kisváros a maga sajátos módján őrzi múltját.

Ez a hölgy itt (Szmrecsányi Margit), a tízpengősön egyike azoknak, akiket 1951-ben, mint nemkívánatos elemet, Mezőberénybe telepítettek. „Abba a városba, ahonnan már előzőleg kitelepítették a németeket (közel 491 fő), végrehajtották a csehszlovák-magyar lakossságcserét, málenykij robotra elhurcoltak 562 főt, elvették a módosabb gazdáktól a házat, földet, gyárat. Az akkori hatalom az államosítással még nem fejezett be mindent, betelepítette a nemkívánatos elemeknek minősített és mindenüktől megfosztott családokat (magas rangú katonatiszteket, miniszteri tanácsosokat, bankárokat, diplomatákat, grófokat, földbirtokosokat, stb.)” (Kisari Miklósné).
Körülbelül kilencszázan voltak.
Kisari Miklósné Chovanyecz Magdolna férje párizsi szolgálati helyéről „levelezte össze” azt a találkozót, amely a kitelepített budapestiek és leszármazottaik, és a (kényszerből) befogadó berényi családok között jött létre. Akik ott, akkor, más irányú, de közös nyomorúságukban nem ellenségek, hanem egymás segítői lettek. Ahogy lehetett…
A találkozó szervezőit nem a személyes érintettség, hanem a lelki sorsközösség (CM édesanyját deportálták, ő maga a szovjetunióbeli kényszermunkatáborban született), és az a tudat vezérelte, hogy a múlt ismerete nélkül jelenünk sincs. „Gyógyító emlékezés” a címe az írásnak, amelyet országos honlapunkról itt most figyelmükbe ajánlok. Kattintsanak a címre!

Ünnep Ágfalván

Az Ágfalvi és Sopronbánfalvi Társult Evangélikus Egyházközség szeretettel várja Mindannyiukat 2010. szeptember 25-én 14 órakor kezdődő ünnepi istentiszteletére, amelyen Gabnai Sándor esperes hivatalukba beiktatja Heinrichs Eszter és Heinrichs Michael lelkészeket.

Másnap, 26-án 10 órakor az ágfalvi evangélikus templom templomszentelése 225. évfordulójára emlékezik a gyülekezet. Ezen az ünnepi istentiszteleten Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdeti Isten igéjét.

Szentháromság ünnepe utáni 16. vasárnap

Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, ünnepségeiteket ki nem állhatom! Ha égőáldozatot mutattok be nekem, vagy ételáldozatot, nem gyönyörködöm bennük. Rá se tekintek a békeáldozatra, melyet hízlalt állatokból mutattok be! Távozzatok előlem hangos éneklésetekkel, hallani sem akarom lantpengetésteket! Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak! Ám 5,21-24

Három falevél

BALLADA HÁROM FALEVÉLRŐL

Lehullott három falevél
észrevétlen az őszi ágról.

És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból -

Elröpült három falevél
- - - - - - - - - - - - - - -
Az egyik magasba vágyott:
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél.

A másik rohanni vágyott:
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.

Harmadik szédülni vágyott:
szemét lehúnyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.

Lobogott három falevél.
- - - - - - - - - - - - - - -
Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.

Ott lenn a sár, fekete, mély -
ki emel fel az őszi sárból,

ti szegény három falevél?

Weöres Sándor

Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnap

Jaj a gondtalanoknak a Sionon, az elbizakodottaknak Samária hegyén, a legkiválóbb nép előkelőinek, akikhez folyamodik Izráel háza! Járjátok be Kalnét, és nézzetek szét! Onnan menjetek a nagy Hamátba, azután menjetek el a filiszteus Gátba: Különbek vagytok-e ezeknél az országoknál, nagyobb-e határuk a ti határotoknál? Ti azt gondoljátok, hogy messze van a veszedelem napja, ezért az erőszak uralmát közel hoztátok! Elefántcsont ágyakon heverésznek, pamlagokon terpeszkednek, megeszik a nyájból a bárányokat, és a hizlalóból a borjúkat! Hárfakísérettel danolásznak, és azt hiszik, hogy zenéjük olyan, mint Dávidé. Kelyhekből isszák a bort, és finom olajjal kenik magukat, de József romlásával nem törődnek. Ezért majd ők mennek a foglyok élén fogságba, és vége lesz a terpeszkedők mulatozásának. Ám 6,1-7

Szakács Tamás így látja:

Terpeszkedők uralma

Ámósz olyasmire figyelmeztet, amit senki se hall szívesen. Arról beszél, mennyire hamis a biztonságérzetünk. Arról beszél, hogy hiába gondoljuk, hogy a veszedelem tőlünk messze van, a baj minket úgyis elkerül, stb. Mert az erőszak uralma itt van, nem kell érte a szomszédba menni. A hamis biztonságérzet halálos lehet.
Autók kapcsán került elő nemrég egy beszélgetésben, hogy milyen veszélyesek a nagyobb autók: látja az ember, hogy jó erős, masszív karosszériája van, bivalymotor húzza, megy mint az ágyú, az autópályán lehet vele döngetni 150-180-nal. Ekkora sebességnél azonban más semmit nem számít a kaszni, egy ütközés ugyanolyan halálos, mint egy vékonyabb karosszériájú kocsival...
Nos, valami ilyen hamis biztonságérzetben ringatta magát Izrael is Ámósz idejében ― és a történelem során roppant gyakran estek ugyanebbe a hibába országok és uralkodók. Terpeszkedtek, mert messze érezték a veszedelmet, és biztonságuk tudatában akár erőszakot is alkalmaztak uralmuk fenntartására, jólétük fokozására. Nincs új a nap alatt, ez mindig is így volt ― napjainkban is. És az is mindig így volt, hogy egyszer ezen uralmak leáldoztak. Lehet zsarnokoskodni ideig-óráig (ez akár évtizedek távlatát, netán évszázad távlatát is jelentheti), de aztán egyszer csak annál váratlanabbul tör rá az erőszakoskodóra a veszedelem. Előbb-utóbb eljön a számonkérés ideje is, mint pl. napjainkban hazánkban is megélhetjük: lehet a korrupciót sokáig űzni, lehet azt hinni, hogy úgysem bukunk le, de azért könnyen eljöhet az ideje annak is, hogy bíróság előtt felelnek a vétkesek...

Romlással nem törődő dalnokok

Maró gúny van a próféta szavában, amikor azt írja, hogy a danolászók úgy képzelik, hogy Dávid szintjén állunk. Jót mulathatunk ezen, ha arra gondolunk, a mai sokféleséget propagáló világban szedett-vedett zenekarocskák milyen fülsiketítően cincognak, vagy épp ún. tehetségkutató műsorokban micsoda elviselhetetlen hangon nyivákolók erőlködnek, hogy sztárrocskákká legyenek egy kis időre. Csak épp hangjuk, tehetségük nincs hozzá ― de hát a TV-társaságok lehetőséget adnak mindenkinek, így a minőség nem számít, csak jöjjön a dömping-zene!
Nagyot tévednénk azonban, hogy itt leragadnánk, és ilyen egyszerűen továbblépnénk.

Duna Televízió, augusztus 12, vasárnap 10 óra!

A Lutheránus Világszövetség július 20. és 27. között Stuttgartban tartotta tizenegyedik általános nagygyűlését. A nagygyűlés július 25-i istentiszteletén - melyet az ARD televízió közvetítésében felvételről sugároz a Duna Televízió - dr. Frank Otfried July württenbergi tartományi püspök hirdette Isten igéjét; közreműködött a nagygyűlés énekkara és a Theatro Piccolo művészei.
Az eseményen részt vett Fabiny Tamás magyar evangélikus püspök is, aki személyes hangú kommentárjával osztja meg a páratlan élményt a nézőkkel.

Forrás: Evangélikus Élet

Megjelent a Christophoros szeptemberi száma

Gyülekezeti újságunk legújabb száma az őszt idézi és a nyárra tekint vissza.

Beszámolókat olvashatunk az elmúlt időszak gyülekezeti eseményeiről és gazdálkodásáról, Gabnai Sándor esperes és Hajnal Jánosné tollából. Missziói konferenciai élményeiről ír Csiszár Ágnes, a Szélrózsáról Hegedűs Attila igazgató lelkész. Több zenei alkalom közül két kórus is írásra késztette szerzőinket: a svéd Hoppe Ifjúsági Kórus és a veszprémi Orlano énekegyüttes kapott egy-egy oldalt.

Több cikk foglalkozik az ifjúsággal. A Mátisné Schögl Patricia – Pityer Gabriella szerzőpáros gondolatait az ifjúsági munkáról jól kiegészíti a kempteni kirándulás, a nemeskéri gyülekezeti nap és a gyülekezeti minitábor anyaga. Iskolához kapcsolódó alkalmakról számol be Mesterházy Balázs iskolalelkész, két tanító: Kadler Gabriella és Németh Gábor, valamint Czibur Lászlóné, Csehi Bernadett, az Eötvös két tanárnője.

Szimon János lelkész megemlékezik Zeberer Mihály gondnokról, Hajdúné Siklósi Zsuzsa pedig a 100 éves Győri Diakonissza Anyaházról.

Ez a szám is tartalmaz német nyelvű anyagot Volker Menke tollából, megtaláljuk a tanévkezdéstől a reformációig tervezett programokat, valamint a lelkészek szolgálati beosztását.

A Christophoros teljes terjedelmében, pdf. formátumban, ide kattintva érhető el.

Életmódtábor keresztény alapon, avagy egy lelkész, aki szerint "nem szakítható ki csupán a lélek és nem felejthető el testi életünk"

A hosszúra sikeredett címet az a lelkésznő indukálta, akinek programjára bukkantam nemrég.

Egy lelkész, aki mellesleg szakképzettségét tekintve ezen kívül még óvónő, tanár, könyvtáros, életmódtanácsadó- és terapeuta, nordic walking edző, felső fokon beszél németül és négy gyermeket nevel férjével, nem átlagos! Nem ismerem személyesen, de meglehetős rokonszenvet táplálok iránta.

Hadd idézzek néhány gondolatot a vele készített interjúból - amely több más cikk között teljes terjedelmében olvasható honlapján :

„Lelkészként nagyon sok beteg, idős emberrel találkoztam, sok középkorú férfit temettem, és egyre inkább rá kellett döbbennem, hogy betegségeink leggyakrabban a helytelen életmódban gyökereznek. Habár hivatásom szerint a lélek ápolása a feladatom, az ember lélek és test egésze – ebből nem szakítható ki csupán a lélek, és nem felejthető el testi életünk. Úgy érzem, az evangélium hirdetése mellett hirdetnem kell a természetes élet, táplálkozás, mozgás „jó hírét” is.” ….
„ Szeretném, ha evangélikus egyházunk a történelmi felekezetek között élen járna a testi-lelki egészség megőrzésében és népszerűsítésében, és ki tudnánk dolgozni az egészséges, modern, keresztény és fenntartható életmód alapelveit és módszertanát. Ezt szeretném tanítani, népszerűsíteni és egész családommal együtt megélni. Szakképesítésem hazai alapján életmódtáborokat szeretnék szervezni, de nem a divatos ezoterikus töltettel, mint amiből nagy a választék a hazai piacon, hanem kizárólag keresztény alapokon.”

Kedves Mária! Nekem nagy vágyódásom támadt erre a táborra, bár most valószínűleg nem lesz rá lehetőségem. De talán valaki…. Szeptember 15-ig még meggondolhatják! Ide kattintva megtalálják a részleteket.

"Ne tégy pontot oda, ahová Isten vesszőt tett"

Ezzel a címmel szerveznek beszélgető kört elváltaknak, válófélben lévőknek Bánfalván.

Hiszem, hogy az Isten rendje szerint való házasság életre szóló szövetség, emberi életünk kiteljesedésének egyik lehetősége. Tudom, hogy nem mindig egyszerű, Németh László szavaival élve: ”…nem paradicsom, hanem veszedelmes hegyi túra, ahol egymáshoz vannak kötözve a hegymászók. Ha az egyiknek kicsúszik a lába alól a talaj, a másiknak kell állva maradni – a társáért.” Vagy ahogyan egyik barátomtól hallottam: a legszigorúbb szerzetesrend! Annak teljes önátadásával, elkötelezettségével és örömével.

A válás rossz! Fájdalmat okoz, megsebez, gyakran épp azokat a leginkább, akik a legvédtelenebbek, a legkiszolgáltatottabbak, a gyerekeket. De a felnőttek sem ússzák meg sérülés nélkül, még az sem, aki látszólag könnyedén lép tovább.
Mégis azt gondolom, adódhatnak helyzetek, amikor két rossz közül nem a válás a legrosszabb! Más esetben minden látszat ellenére a romokban heverő házasság is megmenthető.

„LEépülsz vagy FELépülsz? Épülhetsz a válás által?!” – jutott eszembe annak a keresztény lelkigondozó által írt könyvnek a címe, melyet nemrég láttam az Animula bolt ajánlatában. Magát a könyvet nem ismerem, de címe után ítélve úgy hiszem, Bánfalván ezzel a beszélgető körrel a felépülést szeretnék segíteni. Hogy ne maradjon magára fájdalmával a szenvedő. Lehessen együtt, Jézus jelenlétében megélni a bocsánatot, a kegyelmet, Isten szeretetét, az újrakezdés lehetőségét! Mert erre is való egy gyülekezet!

Információkat ide kattintva találnak.

Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnap

A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség, minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni. Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazság által. Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. Róm 8,6-11

Gyermekistentisztelet, családi istentisztelet, konfirmáció

Mindegyik a napokban kezdődik.

A soproni gyülekezetben mostantól a tanév végéig minden vasárnap délelőtt 9 órakor gyermek-istentisztelet van a gyülekezeti teremben. Külön a felnőttektől, Erzsike néni személyes gondoskodása alatt, zsibongó, jókedvű, egyre gyarapodó társaság! A gyülekezet lelkészei egymást váltva találkoznak a gyereksereggel, igehirdetéseik igazodnak az életkori sajátosságokhoz.

Ágfalván és Bánfalván havonta egy alkalommal (most vasárnap is!) családi istentiszteletet tartanak. Itt nincsenek külön a gyerekek, bár az istentisztelet formája kicsit más, kicsit gyerekszerűbb lesz, a felnőttek éppúgy szeretik. Nagyon bensőséges, szeretetteljes tud lenni a légkör, amikor totyogók és kamaszok, kismamák és nagymamák együtt ünnepelnek!

Kezdődnek a konfirmációs órák is. Mindhárom gyülekezetben várják a hetedik osztályba lépő 13 éveseket, hogy együtt tekinthessék át hitünk alapjait, s aztán felnőtt módra, a tanultak, tapasztaltak alapján maguk vallhassák meg hitüket, s járulhassanak életükben először úrvacsorához.

Vigyük, hívjuk, biztassuk gyermekeinket!