Húsvét ünnepe utáni 5. vasárnap

Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. Ezt mondta: „Az egyik városban volt egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzám, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül.” azután így szólt az Úr: „Halljátok, mit mond a hamis bíró! Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?
(Lk 18,1-8.)

Húsvét ünnepe utáni 4. vasárnap

Azután vakok és bénák mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket. Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták azokat a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltották: "Hozsánna a Dávid Fiának!" - haragra lobbantak, és így szóltak hozzá: "Hallod, mit mondanak ezek?" Jézus pedig így válaszolt nekik: "Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?" Erre otthagyva őket kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát. Mt.21, 14-17

Majális

Gyülekezetünk az elmúlt évhez hasonlóan ezúttal is családi kirándulásos majálist szervez. A célállomás most Kemenesmihályfa.

Találkozó ¾ 9-kor a Papréten. Az innen induló autókban van még néhány üres hely, így nem maradt le az sem, akinek nincs autója.
A cím – ha valaki valahol elkeveredne – Kemenesmihályfa, Bercsényi u. 20/a, a MEVISZ ifjúsági táborhelye. (A Google kereső szerint 66 km, bő egy óra az út: 84-es út, Hegyfalu, Uraiújfalu, Ostffyasszonyfa, Kemenesmihályfa útvonalon.)

Áhítattal kezdünk, a nap további része a játéké, a beszélgetéseké, a sütögetésé lesz.
A kicsiknek Bajor Zsanett tart kézműves foglalkozást, s ahogyan az Ifiseket ismerem, ők sem maradnak szórakozás nélkül. Szeretnénk zenélni, énekelni is, ezért aki tud, hozzon gitárt, csörgődobot, de leginkább mindenki jókedvet, nyitottságot, derűt.
A sütni valóról a gyülekezet gondoskodik, de ha valaki már kisütötte, milyen rágcsálni valót hoz, otthon ne hagyja!

Jól felszerelt táborozóhely áll rendelkezésünkre, pelenka nem akadály, alsó korhatár nincs. Felső se.

Hazaindulás 5 óra körül, a fiatalok maradhatnak egy ott-alvós bulira.

Emlékeztetőül néhány kép a tavalyi, nemeskéri majálisról itt!

Húsvét utáni 3. vasárnap

"Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett. Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet? Ha azután megtalálja, bizony mondom néktek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül." (Mt 18,11-14)

Húsvét ünnepe utáni 2. vasárnap

Amikor eljött a templomszentelés ünnepe, Jeruzsálemben tél volt. Jézus a templomban, a Salamon csarnokában járt. Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: „Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus így válaszolt nekik: „Megmondtam
nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett,cselekedeteim tanúskodnak mellettem, de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10,22-29.)

Vendégoldal - Családi kör - második pont

Igazából ennek a kiváló sorozatnak már a harmadik alkalmán vagyunk túl, de most jutott el hozzám a gyermekrajzokról szóló előadásról írott reflexió.

(Elárulom: a mellékelt gyerekrajzot nekem készítette Katám, 60. születésnapomra magáról, s a többi unokámról. Az akkor még pocaklakó Olivért a babakocsi jelzi :-))

Később lesz írás a a mesékről is....

Gyermekrajzok üzenete. 2011. április 18.

„Most hazamegyek, és azonnal megnézem a gyerekek rajzait!”

Az óvoda tornaszobájában a kicsi padokról nyújtózkodással felállva, a hallgatóság soraiból több helyről is hallottam ilyen és ehhez hasonló mondatot. Kívánatos reakció ez az előadás után! A legkívánatosabb!

Azaz, ha hazamegyek, és a rajzokat azonnal megtalálom – akár most hozta haza az óvodából a gyermekem, akár évtizede – máris megfeleltem az előadás első intelmének: a gyermek, amikor rajzol, értéket teremt, azt tehát meg kell becsülni!
Másrészt a megjegyzés azt is mutatja, hogy az előadás nem maradt hatástalan: indítékot kaptunk a figyelmes vizsgálódásra! Ilyenkor hagyatkozhatnánk belső megérzésünkre, hiszen mi is ismertük valaha e rajzokban megnyilvánuló ősnyelvet, képi beszédet, amelyen még szűkös verbalitása idején szól a gyermekünk - valószínűbb azonban, hogy szükségünk lesz némi előképzettségre. Legalább annyira, hogy újra rányíljon a szemünk: valóban lehet olvasni ezekből az alkotásokból! Pillanatnyi állapotot, kiegyensúlyozottságot vagy hiányérzeteket, túl erős vagy éppen hiányzó korlátokat, nyitottságot minden irányba vagy magányos létet, hogy milyen érzések kísérik a napot reggel, este, otthon és napközben az óvodában.
Egyetlen előadás meghallgatása után mély következtetéseket levonni természetesen elhamarkodott dolog lenne, de jeleket kereshetünk.
Kereshetjük a rajzon a Napot, hogy bőségesen, mosolyogva sugárzik-e vagy csak kicsiny szelete látszik a kép sarkában, esetleg hiányzik - az apákhoz szóló üzenet lehet ez. És ha hosszú hajú, szoknyás anya nincs is a képen, a Hold, a ház, a vár mind az ő biztonságot adó jelenlétére utal. Madarak, pillangók a lélek szárnyalását jelképezhetik, a szivárvány valóságos híd a szellemi magaslatok felé. Csillagok, virágok, víz, ragyogó színek a külső belső harmóniával hozhatók kapcsolatba, a napsugárnak is beillő kezek mintha áldást osztanának, de pl. ha az alakok keze-lába túlontúl nagy, ha túlságosan erősek az alsó és felső határok a rajzlapon, ha ablaktalan a vár, sötétek és szegényesek a színek, érdemes keresni a harmónia megbomlásának okait!
A királylány, legömbölyített vonalakkal, szimmetriával, védelmet nyújtó csillagos szoknyában a kicsi lányunk maga, a szálkásan színezett vitéz pedig, karddal a kezében, a vágásra, igazságos harcra termett fiacskánk.
És ha kétséget éreznénk, hogy ez talán mind csak belemagyarázás, mesterséges rendszeralkotás, erőszakolt értelmezés – a bemutatott párhuzamok gondolkodásra késztetnek! Régesrégi családi fényképek rendje, kazettás templommennyezeteken a pogány és keresztény értékek egymásba olvadt szimbólumaiban a világmindenség formai elemei, a felhangzó archaikus imádság láttató erejű képei igazolni látszanak, hogy gyermekeink rajzaikban valóban ugyanezt az ősnyelvet beszélik. Ha engedjük. És minél inkább engedjük - ha teret adunk hozzá nekik, ha őrizzük őket az ingerküszöböt durván megemelő behatásoktól, ha megfelelő időben szép énekeket, szép és jó meséket hallhatnak - annál tovább él bennük, meggyökeresedik, mindannyiunk boldogságára és hasznára.
Szakértőnk, Bolláné Hajdu Ildikó személyisége - népies jellegű ruhája, fonott haja, természetes megjelenése, lelkesült, mégis nyugodt, erőt sugárzó előadásmódja minden általa felvetett gondolattal megegyező – hiteles.
A szép és jó mesékről pedig, amelyek gyermeknek, felnőtteknek egyformán hasznos vezetői lehetnek, ugyancsak ő beszél, a Családi kör harmadik pontján, máj.5.-én az evangélikus iskolában.
Köszönjük!
Paffériné Tassy Olga

Szeretettel köszöntjük az édesanyákat!

"A szeretet türelmes, jóságos;
a szeretet nem irigykedik,
a szeretet nem kérkedik,
nem fuvalkodik fel.
Nem viselkedik bántóan,
nem keresi a maga hasznát,
nem gerjed haragra,
nem rója fel a rosszat..."

I. Kor.13,4-5

Az emelkedettsége után nyugodtan váltsanak mosolygósra, és olvassák Zágon István írását arról, hogy mi a különbség a szülő és az anya között:

Zágon István
Az anya meg a szülő

Ez a két fogalom alapjában véve ugyanazt jelenti.
De azért, valahogy mégsem ugyanaz. Olyan különbség van köztük, mint-hogy is magyarázzam csak ezt-, mint amikor az ember azt mondja állam, meg azt mondja: haza. A hazáért élek és halok az államnak adót, fizetek. És annak ellenére, hogy adót fizetni lényegesen könnyebb, mint meghalni, csodálatosképpen rengeteg emberről hallottam, aki lelkes örömmel halt volna meg a hazáért, de soha, senkiről nem hallottam, hogy lelkes örömmel fizetett volna adót.
Hát így vagyunk valahogy az anyával meg a szülővel is. A szülő hivatalos kifejezés, -az anya magánjellegű. A szülő minden, ami értelmet jelent, erőt és kötelességet-az anya pedig minden, ami érzelem, áldozat és a leggyönyörűbb gyengeség a világon.
Az anya meg a szülő egy ember. De ennek az egy embernek egész más tulajdonságai nyilvánulnak meg a szülőben, mint az anyában.
Aki harmadik szobából, csukott ajtókon át is meghallja, hogy a hathetes kislánya sír, az az anya.
Aki szeretne azonnal berohanni hozzá, és egy kis jó langyos tejecskével elcsitítani azt a kis ártatlankámat –az is az anya. Aki be is rohan hozzá, kibontja, megnézi, vízteleníti, de soron kívül egyetlen korty anyanektárt sem juttat neki, hanem szigorúan alkalmazkodik az orvosilag előírt étrendhez -az már a szülő.
Akinek majd a szíve szakad ki, mikor a gyereknek fogzási fájdalmai vannak -az az anya. De aki csukamájolajat ad neki, hogy mennél hamarabb jöjjön ki mennél több foga – az már a szülő.
Általában aki képes arra, hogy a saját önszülött gyermekének beadja a csukamájolajat, azt a szörnyű, dohosan csúszós, ízetlen és mégis kibírhatatlan ízű kotyvalékot –az nem is lehet anya. Az csak szülő lehet. Aki azonban ugyanekkor képes arra, hogy azt mondja: nyönyönyö, jaj de jó, jaj de finom, és hősies elszánással a szívében, de háborgó indulatokkal a gyomrában maga is megkóstolja azt a megveszekedett csukamájolajat –az nem a szülő kérem. Az már megint az anya. Aki büszke arra, hogy az ő gyermeke olyan nagy kisfiú, hogy az idén már az első osztályba iratkozik –az a szülő. De aki az iskola megnyitásának napján sírva kíséri el a gyereket abba a tiszteletre méltó épületbe, és amikor először engedi be a többi gyerek közé, akkor úgy érzi, mintha a fia Dániel lenne, aki most lép be az oroszlánbarlangba –az már megint az anya.
Aki nappal megbünteti a gyereket, mert elszaggatta a nadrágját –az a szülő. De aki azt a kis nadrágot éjjel könnyes mosollyal foltozza meg –az az anya. Aki azt mondja: haszontalan kölyök, már megint nem tanulsz? –az a szülő. De aki fűnek fának keservesen panaszkodik, hogy annak a szegény gyereknek mennyi rengeteget kell tanulni –az már megint az anya.
Aki a kamasz fiát tánciskolába viszi –az a szülő. Aki büszkén figyeli, hogy az a haszontalan kölyök milyen ügyesen teszi már a szépet ennek vagy amannak a kislánynak –az még mindig a szülő. De aki ugyanekkor nagyokat nyel, mert úgy érzi, most kezdik elszakítani lelkétől lelkedzett magzatát, és tulajdonképpen legjobban szeretné a fia táncpartnerét azt a kacér, kis szőke démonnövendéket megpofozni –az már megint az anya.
És mégis: az anyából lesz a jó anyós a szülőből a rossz. Amely anyósi állapotot tart mindaddig, amíg meg nem születik az első unoka. És akkor valami egészen váratlan és meglepő dolog történik.
Eltűnik a szülő és eltűnik az anya. Vagy mondjuk inkább a kettő összeolvad és nagymama lesz belőle. De ez a nagymama se az anyára nem hasonlít, se a szülőre. Annyira nem, hogy állandóan hadilábon áll mind a kettővel. A szülőt ridegnek tartja, az anyát túlzottnak, és csak egyvalakivel azonosítja magát teljesen és százszázalékosan: a gyerekkel.
Mintha soha nem lett volna szülő és soha nem lett volna anya. Mintha így született volna ötvenegynéhány esztendős korában, egyenesen nagymamának.

Húsvét ünnepe utáni 1. vasárnap

Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, hogy rendelkezéseim szerint éljenek, törvényeimet megtartsák és teljesítsék. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek. A szívről így szól az én Uram, az ÚR: Akiknek a szíve a förtelmes és utálatos bálványokat követte, azoknak a tetteit a fejükre olvasom!
(Ez 11,19-21)