Igazából ennek a kiváló sorozatnak már a harmadik alkalmán vagyunk túl, de most jutott el hozzám a gyermekrajzokról szóló előadásról írott reflexió.
(Elárulom: a mellékelt gyerekrajzot nekem készítette Katám, 60. születésnapomra magáról, s a többi unokámról. Az akkor még pocaklakó Olivért a babakocsi jelzi :-))
Később lesz írás a a mesékről is....
Gyermekrajzok üzenete. 2011. április 18.
Az óvoda tornaszobájában a kicsi padokról nyújtózkodással felállva, a hallgatóság soraiból több helyről is hallottam ilyen és ehhez hasonló mondatot. Kívánatos reakció ez az előadás után! A legkívánatosabb!
Azaz, ha hazamegyek, és a rajzokat azonnal megtalálom – akár most hozta haza az óvodából a gyermekem, akár évtizede – máris megfeleltem az előadás első intelmének: a gyermek, amikor rajzol, értéket teremt, azt tehát meg kell becsülni!
Másrészt a megjegyzés azt is mutatja, hogy az előadás nem maradt hatástalan: indítékot kaptunk a figyelmes vizsgálódásra! Ilyenkor hagyatkozhatnánk belső megérzésünkre, hiszen mi is ismertük valaha e rajzokban megnyilvánuló ősnyelvet, képi beszédet, amelyen még szűkös verbalitása idején szól a gyermekünk - valószínűbb azonban, hogy szükségünk lesz némi előképzettségre. Legalább annyira, hogy újra rányíljon a szemünk: valóban lehet olvasni ezekből az alkotásokból! Pillanatnyi állapotot, kiegyensúlyozottságot vagy hiányérzeteket, túl erős vagy éppen hiányzó korlátokat, nyitottságot minden irányba vagy magányos létet, hogy milyen érzések kísérik a napot reggel, este, otthon és napközben az óvodában.
Egyetlen előadás meghallgatása után mély következtetéseket levonni természetesen elhamarkodott dolog lenne, de jeleket kereshetünk.
Kereshetjük a rajzon a Napot, hogy bőségesen, mosolyogva sugárzik-e vagy csak kicsiny szelete látszik a kép sarkában, esetleg hiányzik - az apákhoz szóló üzenet lehet ez. És ha hosszú hajú, szoknyás anya nincs is a képen, a Hold, a ház, a vár mind az ő biztonságot adó jelenlétére utal. Madarak, pillangók a lélek szárnyalását jelképezhetik, a szivárvány valóságos híd a szellemi magaslatok felé. Csillagok, virágok, víz, ragyogó színek a külső belső harmóniával hozhatók kapcsolatba, a napsugárnak is beillő kezek mintha áldást osztanának, de pl. ha az alakok keze-lába túlontúl nagy, ha túlságosan erősek az alsó és felső határok a rajzlapon, ha ablaktalan a vár, sötétek és szegényesek a színek, érdemes keresni a harmónia megbomlásának okait!
A királylány, legömbölyített vonalakkal, szimmetriával, védelmet nyújtó csillagos szoknyában a kicsi lányunk maga, a szálkásan színezett vitéz pedig, karddal a kezében, a vágásra, igazságos harcra termett fiacskánk.
És ha kétséget éreznénk, hogy ez talán mind csak belemagyarázás, mesterséges rendszeralkotás, erőszakolt értelmezés – a bemutatott párhuzamok gondolkodásra késztetnek! Régesrégi családi fényképek rendje, kazettás templommennyezeteken a pogány és keresztény értékek egymásba olvadt szimbólumaiban a világmindenség formai elemei, a felhangzó archaikus imádság láttató erejű képei igazolni látszanak, hogy gyermekeink rajzaikban valóban ugyanezt az ősnyelvet beszélik. Ha engedjük. És minél inkább engedjük - ha teret adunk hozzá nekik, ha őrizzük őket az ingerküszöböt durván megemelő behatásoktól, ha megfelelő időben szép énekeket, szép és jó meséket hallhatnak - annál tovább él bennük, meggyökeresedik, mindannyiunk boldogságára és hasznára.
Szakértőnk, Bolláné Hajdu Ildikó személyisége - népies jellegű ruhája, fonott haja, természetes megjelenése, lelkesült, mégis nyugodt, erőt sugárzó előadásmódja minden általa felvetett gondolattal megegyező – hiteles.
A szép és jó mesékről pedig, amelyek gyermeknek, felnőtteknek egyformán hasznos vezetői lehetnek, ugyancsak ő beszél, a Családi kör harmadik pontján, máj.5.-én az evangélikus iskolában.
Köszönjük!
Paffériné Tassy Olga
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése