Gölcségjetyzék

A régi mester iránti mély tisztelettel,
némileg ugyan „fityorogva”osztom meg ezt a már nem is tudom, honnan kapott korabeli dokumentumot. :-)
Miközben fülig ér a szám, meghat a bája és buzgósága.
Én is szeretném néha az égboltot az összes csillagokkal kiszidolozni!

Hatvanad vasárnap

Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt! Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval! Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött. Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi. Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta. Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt! Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát, ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meríbánál, amikor Masszánál voltatok a pusztában, ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet. Negyven évig bosszankodtam arra a nemzedékre és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, nem ismeri útjaimat. Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mehetnek be a nyugalom helyére! (Zsolt 95, 1-11)

„Mondd meg lányom a lányod lányának….” Generációk a családban

Szerencsésnek mondhatom magam, az én dédnagymamám első gyermekem születésekor még elmondhatta volna ezt a mondatot a nagymamámnak. ”Mondd meg lányom a lányod lányának, hogy sír a lánya.” Öt élő, egymással eleven kapcsolatban lévő nemzedék próbálgathatta a kommunikációt!

Ma már én is nagymama vagyok, s nagy ajándéknak érzem a különböző generációk jelenlétét a családban. Ezért is voltam kezdeményezője annak a szeretetvendégségnek, amelynek témája a generációk léte, egymáshoz kapcsolódása a családban. A címe „A nagymama kuglófja” lett, de nagyon nem szeretném, ha valami nagymamáknak szóló, öreges együttlétre gondolnának! A nagymama kuglófja az, amelyből – jó esetben – az egész család eszik. Csak a nagymama az, aki ráér megsütni! Megint csak jó esetben: a nagypapa segítségével. :-)

A képzeletbeli kuglófban ott lesznek mazsolaként az aprók, (a Hunyadi iskola gyerekei) a kamaszok (gyülekezetünk ifije), a derékhad, azok, akik a több generáción átívelő családi vállalkozás mostani oszlopai, és igen, a nagyszülők, dédik is.

S ahogyan a családban, így van ez a gyülekezetben is! Egymás mellett élünk fiatalok és öregek, középkorúak és gyerekek. Érdemes figyelnünk egymásra, így talán sokkal jobban értjük majd egymás nyelvét, több szeretettel fogadjuk az eltérőt, és örülünk annak a sok-sok színnek, amelyből egy új értéket képviselő közös egész lehet!

Jöjjenek, hát március 6-án, 5 órára a gyülekezeti terembe!

Ajándékul még egy vers a nagymamákat segítő nagypapáknak:

Kiss Ottó:
A nagypapa távcsöve

A nagypapa távcsöve olyan,
hogy mindent közel hoz,
ellátni vele még a múltba is,
mondta a nagymama,
pedig a múlt nagyon messze van,
de ha ők a nagypapával együtt belenéznek,
akkor úgy tűnik, mintha itt lenne,
mert a szemük elé jönnek újra az emlékek,
és néha még közelebb is,
egészen beléjük bújnak,
hogy megint átéljék őket,
mondta a nagymama,
és a szeme könnybe lábadt,
mert egy emlék máris belébújt,
és nagyon nyomakodott volna kifelé,
pedig akkor még bele se nézett
a nagypapa távcsövébe.

Hetvened vasárnap

Mit kezdjek a sok véresáldozattal? - mondja az ÚR. Elegem van az égőáldozati kosokból, a hízott marhák kövérjéből! A bikák, bárányok és bakok vérében nem telik kedvem. Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek, hogy megjelenjetek előttem, és tapossátok udvaromat? Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom! Újhold, szombat, ünnepi összejövetel? Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést! Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm én, terhemre vannak, fáraszt elviselni. Ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom szemem előletek; bármennyit is imádkoztok, én nem hallgatom meg: vér tapad a kezetekhez! Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat! Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák jogát és az özvegyek peres ügyét! (Ézs, 1,11-17)

A gyülekezet családja - család a gyülekezetben

"Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat..."

Kopp Máriát, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének professzor asszonyát idézve: a támogató család bizonyítható módon lelki és testi egészségvédő tényező!
„Vizsgálataink szerint az a magyar férfi, akinek van házastársa, ötször nagyobb valószínűséggel éli meg a 69. életévét, mint akinek nincs…Mi mutattuk ki először a világon, hogy a gyerekek is komoly védőtényezőt jelentenek e tekintetben. Érdekes módon, nagyobb mértékben a férfiak számára. Négyszer nagyobb annak a valószínűsége, hogy eléri a 69. életévét az a férfi, akinek van gyereke és azzal jó a kapcsolta, mint akinek nincs vagy nem jó….. Akinek semmilyen jó kapcsolata nincs, hétszer nagyobb valószínűséggel hal meg 69 éves kora előtt.” – mondja egyik nyilatkozatában.

Családban élni tehát jó! Miért, hogy mégis fiataljaink egy része nem vállalja a házasság kötelékét, nem, vagy kevés gyermeket szeretne? Tanulmányok és magyarázatok sora következhetne válaszként.

Gyülekezetünk ebben az évben szeretné egy kicsit a családra irányítani a figyelmet. Szeretnénk megmutatni valamit abból, számunkra milyen áldást, esetenként milyen nehézséget jelent a családi élet. Figyeljünk együtt a családra azokkal, akik családosak, akik családosak lehetnek, családosak voltak, vagy akiknek úgy alakult az életük, hogy egyedül maradtak, s ezzel együtt fogadta el őket szeretettel a gyülekezet nagyobb családja. Mindezt Jézus jelenlétében!
Több programtervezet is született: ünnepi ebéd, legalább 20 éve házasoknak, ahol fiatal házasok a vendéglátók, családi nap, közös játékkal, családi majális, grillezéssel, kirándulással, családi nyaralás, előadássorozat a különböző korosztályt érintő kérdésekről, szeretetvendégség, melynek témája generációk a családban.

A programjainkról rendszeresen hírt adunk itt is, és a gyülekezet honlapján is

Vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnap

„Agrippa erre így szólt Pálhoz: „Megengedjük, hogy szólj a magad mentségére.” Akkor Pál kinyújtotta a kezét, és védőbeszédet mondott. „…Én egykor elhatároztam magamban, hogy mindent meg kell tennem a názáreti Jézus neve ellen. Meg is tettem ezt Jeruzsálemben, és a főpapoktól kapott felhatalmazás alapján a szentek közül sokat börtönbe vetettem. Amikor pedig megölték őket, én is ellenük szavaztam…”
„Mikor pedig mindnyájan a földre estünk, egy hangot hallottam, amely így szólt hozzám héber nyelven: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod.”
„…Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt, hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea lakóinak és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak az Istenhez, és éljenek a megtéréshez méltóan.” (ApCsel 26,1.9-20.)

Vízkereszt ünnepe utáni 5. vasárnap

Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek az Isten evangéliumát. Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek. Aminthogy azt is tudjátok, hogy mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként intettünkés buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébehív titeket.
Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek. (1Thessz.2,9-13)