Szerencsésnek mondhatom magam, az én dédnagymamám első gyermekem születésekor még elmondhatta volna ezt a mondatot a nagymamámnak. ”Mondd meg lányom a lányod lányának, hogy sír a lánya.” Öt élő, egymással eleven kapcsolatban lévő nemzedék próbálgathatta a kommunikációt!
Ma már én is nagymama vagyok, s nagy ajándéknak érzem a különböző generációk jelenlétét a családban. Ezért is voltam kezdeményezője annak a szeretetvendégségnek, amelynek témája a generációk léte, egymáshoz kapcsolódása a családban. A címe „A nagymama kuglófja” lett, de nagyon nem szeretném, ha valami nagymamáknak szóló, öreges együttlétre gondolnának! A nagymama kuglófja az, amelyből – jó esetben – az egész család eszik. Csak a nagymama az, aki ráér megsütni! Megint csak jó esetben: a nagypapa segítségével. :-)
A képzeletbeli kuglófban ott lesznek mazsolaként az aprók, (a Hunyadi iskola gyerekei) a kamaszok (gyülekezetünk ifije), a derékhad, azok, akik a több generáción átívelő családi vállalkozás mostani oszlopai, és igen, a nagyszülők, dédik is.
S ahogyan a családban, így van ez a gyülekezetben is! Egymás mellett élünk fiatalok és öregek, középkorúak és gyerekek. Érdemes figyelnünk egymásra, így talán sokkal jobban értjük majd egymás nyelvét, több szeretettel fogadjuk az eltérőt, és örülünk annak a sok-sok színnek, amelyből egy új értéket képviselő közös egész lehet!
Jöjjenek, hát március 6-án, 5 órára a gyülekezeti terembe!
Ajándékul még egy vers a nagymamákat segítő nagypapáknak:
Kiss Ottó:
A nagypapa távcsöve
A nagypapa távcsöve olyan,
hogy mindent közel hoz,
ellátni vele még a múltba is,
mondta a nagymama,
pedig a múlt nagyon messze van,
de ha ők a nagypapával együtt belenéznek,
akkor úgy tűnik, mintha itt lenne,
mert a szemük elé jönnek újra az emlékek,
és néha még közelebb is,
egészen beléjük bújnak,
hogy megint átéljék őket,
mondta a nagymama,
és a szeme könnybe lábadt,
mert egy emlék máris belébújt,
és nagyon nyomakodott volna kifelé,
pedig akkor még bele se nézett
a nagypapa távcsövébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése