Emlék-istentisztelet az Eggenberg házban

Augusztus 20-án 17 órakor hagyományos, kétnyelvű istentisztelet lesz a Szent György utcai Eggenberg házban. Ez a hagyomány egyformán tiszteleg azok előtt, akik üldöztetések közepette, akár a szabad ég alá kényszerülve, az időjárás viszontagságainak kitéve is, hitük szerint akarták hallgatni Isten igéjét, és azok előtt, akik befogadták, védelmükbe vették az üldözött soproni protestánsokat.

A reformáció eszméi korán eljutottak Sopronba. 1522-ben Kristóf bencés szerzetes a hitújítás oldalára állt. Előbb a Kecske templom, majd az évtizedek múltán az összes soproni templom protestánssá lett. A hamarosan meginduló ellenreformáció következtében 1584-ben a bécsi udvar megtiltotta az evangélikusok szabad vallásgyakorlatát, a város templomai kiürültek, Sopronnyékre és Németkereszttúrra jártak istentiszteletre az evangélikusok.
1606-ban engedélyt kaptak arra, hogy a város templomai közül egyet használhassanak, ez volt a Szent Mihály templom. 1674-ben azonban a bécsi udvar visszaítélte a templomot a római katolikusoknak. A hajlék nélkül maradt gyülekezetet a város polgármestere, Lackner Kristóf fogadta be ideiglenesen házának udvarába.
Ekkor sietett az evangélikusok segítségére Eggenberg János herceg özvegye. Neki, aki rokonságban állt a brandenburgi választófejedelemmel, joga volt a saját házában istentiszteletet tartani. Megvette hát 1674-ben az egyemeletes, loggiás udvarú lakóházat és az evangélikusok rendelkezésére bocsájtotta. Ebben az udvarban tartották két évig az istentiszteletet, a máig álló szószék egyszer egy évben ismét az igehirdetés helye.

Miért nincsenek nyitva az evangélikus templomok?

Gosztonyi Lívia fotós blogján találtam a napokban ezt a szép felvételt templomunk padjairól. Egyúttal egy olyan mondatot, amely már másoktól is elhangzott protestáns templomokkal kapcsolatban: „Nagyon ritkán van nyitva, de most olyan szerencsém volt, hogy be lehetett menni….”

Miért is nincsenek olyan formán nyitva az evangélikus templomok, mint római katolikus társaik?

Az okok teológiai nézetkülönbségekre vezethetők vissza. Luther Márton reformjának egyik fontos eleme volt, hogy a Szentírást, Isten igéjének hirdetését állította a szertartások középpontjába. A templom nem szakrális tér, hanem olyan liturgikus terület, amely az istentiszteletek – az evangélium hirdetése és a szentségekkel való élés – alkalmával szentelődik meg. A templomnak Isten igéje adja meg az értelmét, önmagában, hitéleti szempontból nincs jelentősége. Ezért egy evangélikus „akkor jár templomba”, amikor Isten igéjét akarja hallgatni.

Ugyanakkor a templom műalkotás is, szemet gyönyörködtető építészet, nem meglepő, hogy mások – nem evangélikusok – is kíváncsiak rá. Örömmel tudatom, hogy nyáron – ha csak hétvégeken is – bárki számára látogatható. Pénteken és szombaton, délelőtt 10 és 12 óra, valamint délután 14 és 16 óra között önkéntes gyülekezeti tagok várják a turistákat.
Ha ismerőseik, vagy kiránduló csoport más alkalommal szeretné megnézni a templomot, a szomszédos Lelkészi Hivatalban ebben is segítségükre lesznek.