Szentháromság ünnepe utáni 16. vasárnap

Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, ünnepségeiteket ki nem állhatom! Ha égőáldozatot mutattok be nekem, vagy ételáldozatot, nem gyönyörködöm bennük. Rá se tekintek a békeáldozatra, melyet hízlalt állatokból mutattok be! Távozzatok előlem hangos éneklésetekkel, hallani sem akarom lantpengetésteket! Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak! Ám 5,21-24

Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnap

A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség, minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni. Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazság által. Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. Róm 8,6-11

Gyermekistentisztelet, családi istentisztelet, konfirmáció

Mindegyik a napokban kezdődik.

A soproni gyülekezetben mostantól a tanév végéig minden vasárnap délelőtt 9 órakor gyermek-istentisztelet van a gyülekezeti teremben. Külön a felnőttektől, Erzsike néni személyes gondoskodása alatt, zsibongó, jókedvű, egyre gyarapodó társaság! A gyülekezet lelkészei egymást váltva találkoznak a gyereksereggel, igehirdetéseik igazodnak az életkori sajátosságokhoz.

Ágfalván és Bánfalván havonta egy alkalommal (most vasárnap is!) családi istentiszteletet tartanak. Itt nincsenek külön a gyerekek, bár az istentisztelet formája kicsit más, kicsit gyerekszerűbb lesz, a felnőttek éppúgy szeretik. Nagyon bensőséges, szeretetteljes tud lenni a légkör, amikor totyogók és kamaszok, kismamák és nagymamák együtt ünnepelnek!

Kezdődnek a konfirmációs órák is. Mindhárom gyülekezetben várják a hetedik osztályba lépő 13 éveseket, hogy együtt tekinthessék át hitünk alapjait, s aztán felnőtt módra, a tanultak, tapasztaltak alapján maguk vallhassák meg hitüket, s járulhassanak életükben először úrvacsorához.

Vigyük, hívjuk, biztassuk gyermekeinket!

Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnap

"A szárdiszi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél az Isten hét lelke és a hét csillag van: Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt. Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád. De vannak nálad néhányan Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruhájukat, és fehérben fognak járni velem együtt, mert méltók rá. Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!"
Jel 3,1-6

Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnap

Hiszen így szól Mózeshez:
"Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok."
Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut,
hanem a könyörülő Istené.

Róm 9,15-16

Emlék-istentisztelet az Eggenberg házban

Augusztus 20-án 17 órakor hagyományos, kétnyelvű istentisztelet lesz a Szent György utcai Eggenberg házban. Ez a hagyomány egyformán tiszteleg azok előtt, akik üldöztetések közepette, akár a szabad ég alá kényszerülve, az időjárás viszontagságainak kitéve is, hitük szerint akarták hallgatni Isten igéjét, és azok előtt, akik befogadták, védelmükbe vették az üldözött soproni protestánsokat.

A reformáció eszméi korán eljutottak Sopronba. 1522-ben Kristóf bencés szerzetes a hitújítás oldalára állt. Előbb a Kecske templom, majd az évtizedek múltán az összes soproni templom protestánssá lett. A hamarosan meginduló ellenreformáció következtében 1584-ben a bécsi udvar megtiltotta az evangélikusok szabad vallásgyakorlatát, a város templomai kiürültek, Sopronnyékre és Németkereszttúrra jártak istentiszteletre az evangélikusok.
1606-ban engedélyt kaptak arra, hogy a város templomai közül egyet használhassanak, ez volt a Szent Mihály templom. 1674-ben azonban a bécsi udvar visszaítélte a templomot a római katolikusoknak. A hajlék nélkül maradt gyülekezetet a város polgármestere, Lackner Kristóf fogadta be ideiglenesen házának udvarába.
Ekkor sietett az evangélikusok segítségére Eggenberg János herceg özvegye. Neki, aki rokonságban állt a brandenburgi választófejedelemmel, joga volt a saját házában istentiszteletet tartani. Megvette hát 1674-ben az egyemeletes, loggiás udvarú lakóházat és az evangélikusok rendelkezésére bocsájtotta. Ebben az udvarban tartották két évig az istentiszteletet, a máig álló szószék egyszer egy évben ismét az igehirdetés helye.

Szentháromság utáni 11.vasárnap

Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján, hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra. Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Fil 3,7-14)

Szentháromság ünnepe utáni 10.vasárnap

Odahívták tehát másodszor is a nemrég még vak embert, és ezt mondták neki: "Dicsőítsd az Istent: mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös." Erre ő így válaszolt: "Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok." Ekkor megkérdezték tőle: "Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?" Ő így válaszolt: "Megmondtam már nektek, de nem hallgattatok rám. Miért akarjátok ismét hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?" Megszidták, és ezt mondták: "Te vagy az ő tanítványa, mi a Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de erről azt sem tudjuk, hogy honnan való." Az ember így válaszolt nekik: "Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet. Tudjuk, hogy az Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja. Örök idők óta nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét.Ha ő nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni." Erre így feleltek neki: "Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket?" És kiközösítették. Meghallotta Jézus, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: "Hiszel te az Emberfiában?" Ő így válaszolt: "Ki az, Uram, hogy higgyek benne?" Jézus így felelt neki: "Látod őt, és aki veled beszél, ő az." Erre az ember így szólt: "Hiszek, Uram." És leborulva imádta őt.

Jn 9,24-38

Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnap

Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik, és nem jön le a hegyről, összegyülekezett a nép Áron köré, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból. Áron ezt mondta nekik: Szedjétek ki az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléből, és hozzátok ide hozzám! És kiszedte az egész nép az aranyfüggőket a füléből, és odavitte Áronhoz. Ő átvette tőlük, vésővel mintát készített, és borjúszobrot öntött. Ekkor azt mondták: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről. Ezt látva Áron, oltárt épített elé, majd kihirdette Áron, hogy holnap az ÚR ünnepe lesz. Másnap tehát korán fölkeltek, égőáldozatokat áldoztak, és békeáldozatokat mutattak be. Azután leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek. Ekkor így szólt az ÚR Mózeshez: Indulj, menj le, mert elromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik. Borjúszobrot készítettek maguknak, az előtt borulnak le, annak áldoznak, és ezt mondják: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről. Még ezt is mondta az ÚR Mózesnek: Látom, hogy ez a nép kemény nyakú nép. És most hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom és végezzek velük! De téged nagy néppé teszlek.
2Móz 32,1-10