1. Még nem reformáció ünnepének napján, de a reformáció nélkül nem jöhetett volna létre:
Torkos József templomépítő lelkészre emlékezik templomában a soproni gyülekezet október 30-án, 10 órától, születésének 300. évfordulóján.
2. Vasárnap délelőtt az MTV 1-es csatornáján, 11 órakor hallgathatják meg Ittzés János püspök-elnök igehirdetését a Deák térről.
3. Vasárnap 18 órakor lesz közös reformációi istentiszteletünk templomunkban, Vladár Gábor rektor úr szolgálatával.
4. Ha valaki éppen nem Sopronban, hanem Budapesten tartózkodna, hallgassa meg este szintén a Deák téren a Szélrózsa Band koncertjét, 19 óra 30-tól, a templom belső udvarában. Garantáltan találkozik soproniakkal is!
5. Az ötödik ajánlatom két, számomra kedves alkotás, amely a reformációhoz kapcsolódik. Az egyik Reményik Sándor: A fordító c. verse, melyet mindjárt le is írok. A másikhoz, sajnos, nem tudok más forrást megjelölni, csak a saját lemezgyűjteményemet. Szokolay Sándor: Luther-kantátája és a Confessio Augustanaja nekem még megvan bakelit lemezen... (Kölcsönzésről a varfalvier@gmail.com címen lehet tárgyalni :-))
Kárpótlásként a vers után meghallgathatnak egy másik Szokolay-művet!
Reményik Sándor
A FORDÍTÓ
Károli Gáspár emlékezetének
Alkotni könnyebb: a szellem szabad,
A képzelet csaponghat szerteszét,
Belekaphat a felhők üstökébe,
Felszánthatja a tenger fenekét,
Virágmaggal eget-földet bevethet,
Törvénnyé teheti a játszi kedvet,
Zászlóvá a szeszélyt, mely lengve lázad,
S vakmerőn méri Istenhez magát...
Az alkotás jaj, kísértetbe is visz.
A fordítás, a fordítás - alázat.
Fordítni annyit tesz, mint meghajolni,
Fordítni annyit tesz, mint kötve lenni,
Valaki mást, nagyobbat átkarolva
Félig őt vinni, félig vele menni.
Az, kinek szellemét ma körülálljuk,
A Legnagyobbnak fordítója volt,
A Kijelentés ős-betűire
Alázatos nagy gonddal ráhajolt.
Látom: előtte türelem-szövétnek,
Körül a munka nehéz árnyai:
Az Igének keres magyar igéket.
Látom, hogy küzd: az érdes szittya nyelv
Megcsendíti-e Isten szép szavát?
És látom: győz, érdes beszédinek
Szálló századok adnak patinát.
Ó, be nagyon kötve van Jézusához,
Félig ő viszi, félig Jézus őt.
Mígnem Vizsolyban végül megpihennek,
Együtt érve el egy honi tetőt.
Amíg mennek, a kemény fordítónak
Tán verejtéke, tán vére is hull,
De türelmén és alázatán által
Az örök Isten beszél - magyarul.
A FORDÍTÓ
Károli Gáspár emlékezetének
Alkotni könnyebb: a szellem szabad,
A képzelet csaponghat szerteszét,
Belekaphat a felhők üstökébe,
Felszánthatja a tenger fenekét,
Virágmaggal eget-földet bevethet,
Törvénnyé teheti a játszi kedvet,
Zászlóvá a szeszélyt, mely lengve lázad,
S vakmerőn méri Istenhez magát...
Az alkotás jaj, kísértetbe is visz.
A fordítás, a fordítás - alázat.
Fordítni annyit tesz, mint meghajolni,
Fordítni annyit tesz, mint kötve lenni,
Valaki mást, nagyobbat átkarolva
Félig őt vinni, félig vele menni.
Az, kinek szellemét ma körülálljuk,
A Legnagyobbnak fordítója volt,
A Kijelentés ős-betűire
Alázatos nagy gonddal ráhajolt.
Látom: előtte türelem-szövétnek,
Körül a munka nehéz árnyai:
Az Igének keres magyar igéket.
Látom, hogy küzd: az érdes szittya nyelv
Megcsendíti-e Isten szép szavát?
És látom: győz, érdes beszédinek
Szálló századok adnak patinát.
Ó, be nagyon kötve van Jézusához,
Félig ő viszi, félig Jézus őt.
Mígnem Vizsolyban végül megpihennek,
Együtt érve el egy honi tetőt.
Amíg mennek, a kemény fordítónak
Tán verejtéke, tán vére is hull,
De türelmén és alázatán által
Az örök Isten beszél - magyarul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése