2011. szeptember 25., vasárnap

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 14. VASÁRNAP

Ezért hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt.Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével. Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem. Zsolt 32, 6-8

"Igénk magyar fordításából ugyan nem derül ki, de az eredeti héber kifejezés az oltalom szóra, amit a zsoltáríró Dávid király használ, igazándiból az alapjelentése szerint takarót jelent. "Te vagy az én oltalmam – Te vagy az én takaróm". Az édesanya bepólyázza és betakargatja gyermekét, most hogy már hűsül az idő, és megérkeztek az első őszi viharok. A kisunoka aranyosan tesz egy takarót nagymamájára, aki elszunnyad a karosszékében sál-kötögetés közben. A leszakadó esőben az egyik ember átkarolva, maga mellé engedve helyet szorít esernyője alatt a másiknak. Ha a kimerültségtől elalszik valaki, szerettei betakargatják őt egy pléddel. Ha valaki betegen, gyengén, öregen fekszik egy kórházi ágyon, a nővérek takarókat hoznak, hogy melegen tartsák. Lehet, hogy néha már fel sem tűnnek ezek a takarók, amikkel másokon segíthetünk. Lehet, hogy néha már fel sem tűnnek ezek az alkalmak, amikor másoktól együttérzést tapasztalunk az egyedüllét óráiban. Amikor talán még azt is érezzük, hogy Isten sem törődik velünk. Nos, a Szentírásban viszont az áll, hogy Ő a fogantatásunk pillanatától az utolsó szívdobbanásunkig gondoskodással, kegyelemmel, melegséggel és szeretettel vesz körül, és védőszárnyaival betakargat bennünket."

Gabnai Sándor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése