Mi van a tütében?

A „Schultüte” szokását német barátainktól kaptuk, iskolába induló családtagjaink nagy örömére. A tütében természetesen édesség, sok-sok finomság van, hatalmas mennyiségben egy éppen első osztályba induló emberke méretéhez képest. Vajon eredetileg az első nap fájdalmát kívánta-e megédesíteni, vagy az örömünnep kézzelfogható édessége volt?

Lesz-e édesség, finomság az elkövetkezendő években, az egyre hosszabbra nyúló iskolás időszakban? Szeretnek-e majd iskolába járni gyerekeink?

Én nagyon szerettem, pedig – bár jól tanultam -, a mintadiáktól igen messze estem! De mindig történt valami, általános iskolás koromban például egy műtét után túl hamar visszaszöktem, középiskolásként meg örökké fontos dolgom akadt, ezért a délutánjaimat is ott töltöttem. Önként, kényszer nélkül, ama „fontos” dolgok miatt, mint szavalóverseny és osztálybuli, kosárlabda meg világmegváltó nagy viták, festékkapirgálás az új klubteremben vagy az osztály saját zenekarának lelkesítése… Csoda, hogy tanulásra csak este maradt idő..? :-) Pedig abban is akadt „finomság”, életre szóló szellemi kaland, kinek miből. Meg miből nem. Nekem a matematikából nem annyira. De bőven pótolta, a magyar és a történelem.

Két lányom közül az idősebbik úgy hiszem, hasonló jó élményekkel hagyta el ugyanazt a középiskolát, ahová én jártam. A fiatalabbik már tartózkodóbb volt, pedig nulladikos gimnazistaként felnőtt módra szervezte saját és társai programjait. Aztán leszokott róla. Ő a megmondhatója, mi távolította el iskolájától, mi vitte befogadóbb közegbe. Én úgy láttam, hogy az iskolában közben kicsit más lett a világ.

Mintha kiveszőben lenne az a „csak úgy”, örömből végzett tevékenység! Mintha az egyébként hasznos céltudatosság, racionalizmus, elnyomná a spontán jött iskolai élményeket. Mintha az iskolában kevesebb idő maradna a lélekre, mint a különórára.
Mintha ez nemcsak az iskolában lenne így….

Adja Isten, hogy iskolába induló gyerekeinknek szép, okosan eltöltött, ugyanakkor örömteli évei legyenek! Olyanok, amelynek édességét felnőtt korukban is érzik.

Adjon az Isten erőt, kreativitást és mindennapi bölcsességet tanáraiknak, örömöt a tanításban, mert csak így tudnak örömre nevelni!

Adjon az Isten sok-sok türelmet, időt és találékonyságot a szülőknek, mindannyiunknak pedig egymás iránti tiszteletet és szeretetet!

Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnap

"A szárdiszi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél az Isten hét lelke és a hét csillag van: Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt. Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád. De vannak nálad néhányan Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruhájukat, és fehérben fognak járni velem együtt, mert méltók rá. Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!"
Jel 3,1-6

Fohász

Uram,
nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Antoine de Saint-Exupéry

Egyház, internet, web

Azt reméltem, korábbi bejegyzésemhez csatlakoznak majd hozzászólók, s mint a gyülekezet honlapjának gondozója, sok hasznos gondolatot fordíthatok napi gyakorlatra.
Talán csak elkezdeni nehéz...

Országos honlapunk főszerkesztő asszonya rövid írásomat kitette a www.evangelkus.hu-ra, és ide érkezett egy reakció, Szabó-Papp Gabriellától, amelyet most teljes terjedelmében átemelek – hátha éppen ettől kap lendületet a további disputa:

„Mint gyülekezetünk Tájékoztatási Bizottsága vezetője mondom el: van honlapunk, de rengeteg körülötte a vita mind a technikai megoldásokat illetően, mind a tartalmiak dolgában. Ha azonban arra kerül a sor, hogy ténylegesen csinálja valaki, akkor sehol senki, és kifogásokkal tele a padlás. Úgy gondolom, hogy egy gyülekezeti honlaphoz kell egy technikai munkatárs, aki felteszi a cikkeket és gondozza a honlap technikai megoldásait, és kell egy szerkesztő, aki összeszedi a megfelelő anyagokat. Ez utóbbi funkciót csak az tudja ellátni, aki benne él a gyülekezet életében, tehát a hétközi és ünnepi alkalmakat ismeri, tud megbízást adni fotót és cikket írni tudóknak, és figyel arra, hogy az egyéb kommunikációs eszközökkel összhangban legyen a gyülekezet honlapja. A nyomtatott információforrások nemigen tudják naprakészen követni az eseményeket, ezért a friss infók helye egyre inkább a honlap lenne. A honlap alkalmas "hívogatónak" is, de akkor fel kell adni azt az internetes szokást, hogy az oldalsó menübe pakoljuk a cikkeket téma szerint. Hívogatni szerintem inkább akkor tud a honlap, ha mindig van valami friss írás a nyitólapon, hogy a keresők lássák: ebben a gyülekezetben van élet. Az alapinfók jól megvannak az oldalmenüben, rákattinthat, akit megragad a főoldalon levő cikk. Szinte mindenki a technikai megoldásokon agyal, nem a tartalmiakon. Egy gyülekezeti honlap más szerkesztési (tartalmi) elvek szerint tud jól működni, mint egy más tematikájú honlap, gondolom én. És mások hogy látják?"

Hídépítés -izlandiakkal

Építsünk hidakat, romboljuk le a falakat! Ez a törekvése az Atlantic Bridge nevű nemzetközi ifjúsági szervezetnek.

A Hollandiából induló kezdeményezésnek az Egyesült Államokban, Kanadában, Izlandon, Angliában, Belgiumban, Németországban, Csehországban, Szlovákiában, Romániában és Ukrajnában is működnek csoportjai, az úgynevezett Bridgebuilder csoportok. A szervezet központi törekvése a hídépítés különböző kulturális, etnikai és vallási háttérrel rendelkező fiatalok között.

Egy Bridge-Builder csoport létrejött a soproni Líceumban is.
Izlandi fiatalokkal való találkozásukról ír Mesterházy Balázs a következő Christophorosban.

Íme, egy részlet:

De miért éppen Izland? Ahol nincsenek fák, nincsen több 300 ezer embernél, nincsen meleg soha, nincsen más, csak gejzírek, meg (egyre jobban füstölő) kitörő vulkánok? Még a politikát sem veszik komolyan, hiszen Reykjavíkban egy komikust választottak meg főpolgármester-jelöltnek… és egyébként is hetekre megbénítják Európa légi közlekedését…

Ja, hogy majdnem 100%-ban evangélikusok? Ja, hogy Ordass Lajos izlandi nyelvről fordította le a 17. századi híres költőjük, Hallgimur Petturson Passió-énekeit? Ja, hogy személyes kapcsolatok szintjén nagyon természetes emberek?

Tavaly augusztusban Hollandiában voltam az Atlantic Bridge nevű keresztyén ifjúsági szervezet konferenciáján, ahol nagyon jó barátságba kerültem egy izlandi evangélikus ifivezetővel. Elkezdtünk beszélgetni, hogy a szervezet kulcsának számító ún. Bridgebuilders Club (Hídépítő Csoport) létrehozása mindkettőnk szívügye, ezért jó lenne, ha – a megalakulás után – meglátogatnánk egymást. A diákcsoportok számára szóló program ugyanis két évre szól, a havi találkozókon egy meghatározott kurrikulumot teljesítünk, amely során különböző identitás, kulturális és vallási kérdések kerülnek elő, aztán az első év végén egy európai cserét bonyolítunk, majd részt veszünk közösen a nemzetközi ifjúsági fesztiválon (az idén aug. elején Kőszegen, jövőre Csehországban), a második évben pedig már nagyobb szerepet kapnak a keresztyén értékek, és a végén egy amerikai cserekapcsolat realizálódhat.

Ez utóbbi ismerősen hangozhat sokak számára, hiszen ugyanezzel a szervezettel kapcsolatban álló mosonmagyaróvári fiatalok philadelphiai júliusi hajóbalesetével tele volt a hazai média is. Igen, az, amikor Dóra és Szabolcs életét veszítette a Delaware folyóban. Egyik este ezért most a fesztiválon közös gyászistentiszteletre gyűltünk össze a kőszegi evangélikus templomba, hogy emlékezzünk a két fiatalra, akik 2009. decemberében még részt vettek ugyanitt, a kőszegi hétvégi előkészületi alkalmon…

De erre a fesztiválra már egy olyan hét után mentünk, amit az izlandi 20 fős csapattal együtt töltöttünk. Fogadtuk őket Bécsben, körbejártuk Sopront, még az evangélikus templom tornyába is feljutottunk. Kirándultunk Budapesten, Kapolcson a Művészetek Völgyében, és töltöttünk két felejthetetlen napot Balatonszárszón. Ezenkívül családoknál aludtak, többször játszottunk a gyülekezeti teremben, ami igazi kis közösséggé formált bennünket. Jó készülni arra, hogy február végén meglátogathatjuk őket.

Képek: http://picasaweb.google.com/balazs.mesterhazy/IcelandersInHungary

Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnap

Hiszen így szól Mózeshez:
"Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok."
Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut,
hanem a könyörülő Istené.

Róm 9,15-16

Lelkészválasztás Ágfalván és Sopronbánfalván

Ágfalva és Sopronbánfalva gyülekezete egyhangúlag lelkészévé választotta Heinrichs Eszter és Michael Heinrichs lelkészeket.
Gyülekezetünkbe való beiktatására szeptember 25-én, 14 órakor kerül sor.
Az ünnepi istentiszteletet szeretetvendégség követi.

Isten áldása legyen a lelkész-házaspár szolgálatán és gyülekezeteiken!