Ó, jöjj, ó, jöjj...

Ó, jöjj, ó, jöjj, Naptámadat,

És hozd vigasztalásodat,

Üzd el a sötét éj ködét,

És vesd el minden félelmét!

A várakozás szentsége

Mire is várakozunk ádvent idején? Jézus születésére, arra, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Arra várakozunk, ami már réges-régen megtörtént.
Ez a magatartás, ez a várakozás nem új. A felületen az ember köznapi életét mindenkor könyörtelenül meghatározza az idő három - múlt, jelen és jövő - látszatra összebékíthetetlen fázisa. A felületen igen. De nem a mélyben. Ott, a mélyben mindig is tudta az emberiség, hogy tér és idő mechanikus határait képes elmosni a minőség, a jóság, a szépség és igazság ereje. Elég, ha a nagy drámákra vagy a nagy zeneművekre gondolunk, melyek titokzatos módon attól nagyok, hogy többek közt alkalmat adnak arra is, hogy a jövőre emlékezzünk és a múltra várakozzunk.
A minőség ideje időtlen. Amikor Bach passióját hallgatjuk: honnét szól ez a zene? A múltból? A jelenből? A jövőből? Egy bizonyos: mérhetetlenül több, mint kegyeletes megemlékezés és sokkalta több, mint reménykedő utópia. Egyszerre szól mindenfelől.
Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk. Persze, erről a várakozásról és erről a vágyódáról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden súlyát és megosztottságát. És mégis, túl idő és tér vastörvényén, melynek - megszületvén Betlehemben - maga a teremtő Isten is készséggel és véghetetlen önátadással vetette alá magát. Ádvent idején mi arra várakozunk és az után vágyódhatunk: ami megtörtént és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből.
Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valóban mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosan úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart.
(Pilinszky János írása, Új Ember, 1975. december 14.)

Én is szeretném, ha életben maradna a Csodaceruza folyóirat!

Nem tudom, hogy valóban ez a legjobb megoldás-e egy igényes gyermeklap fenntartásához. Nem tudom, lesz-e 4000 ember, akinek ez fontos, és tesz is érte. Nem tudom, mi lesz utána...
De azt tudom, hogy a Csodaceruza olyan érték, amelyet védeni kell.
Kattintsanak csak a honlapjukra!

Tisztelem, becsülöm az akarásukat, az eredményeiket ezért teszem itt is közzé felhívásukat:

Facebookon és internetes oldalán vár segítséget a Csodaceruza gyermekirodalmi folyóirat. A lap idén ünnepelné a 10 éves születésnapját, de egyelőre nincs oka ünnepelni. A Csodaceruza működtetése, megjelentetése anyagi akadályokba ütközik, pedig olyan célt tűzött ki maga elé, amelyre nincs más példa: az olvasás megszerettetése a gyermekek körében igényes szövegeken és művészi illusztrációkon keresztül.

A Csodaceruza folyóirat 10 éves fennállása óta több díjat is kapott: elnyerte az Animus Kiadó Aranyalma-díját, idén pedig az IBBY Év gyermekkönyve díját.

A szerkesztőség nem szívesen adja fel a céljait: már csak azért sem, mert az olvasás megszerettetése ügyében még bőven van tennivaló, ráadásul köztudott, hogy a folyóirat-palettán számtalan irodalmi lap működik, gyermekirodalmi lap alig.

A szerkesztőség internetes oldalt is működtet, látogatóinak száma naponta meghaladja a háromezret. Bár egyre többen már csak az interneten olvasnak, a viszonylag kis költségvetésből készülő lapszámokat mégis nyomdai úton szeretné előállítani a kiadó. Sajnálatos tapasztalat, hogy a gyermekek számára a lappiacon nincs elegendő minőségi folyóirat, pedig az olvasás megszerettetésének egyik fontos eszköze lehetne.

A lap 400 x 4000 = 1 600 000 kampányával 4000 olyan személyhez szeretne eljutni, akik tudnak 400 forintot áldozni erre a célra a jelenlegi nehéz körülmények között is.

A kiadó szeretné a hírt eljuttatni minél több érintetthez, ezért arra kér minden jó szándékú olvasót, továbbítsa a felhívást.

FELHÍVÁS!

400 Ft x 4000 = 1 600 000 Ft

Segíts eljuttatni felhívásunkat 4000 segíteni tudó személyhez, így egyenként mindenkitől 400 forint is elég lenne a nyomdaköltséghez!

A Csodaceruza 10 évvel ezelőtt jött létre, azzal a céllal, hogy segítse a szülőket a gyermekkönyvek kiválasztásában, valamint hogy felhívja a figyelmet a minőségi gyermekkönyvekre!

A Csodaceruza folyóirat szerkesztői fontosnak tartják, hogy a gyerekek jó könyveket olvassanak!

Ha egyetértesz céljainkkal, segítsd 400 forinttal a lapot!

Gyűjtést szervezünk, hogy a soron következő 2011-es lapszámok (4 szám) megjelenhessenek!

Bankszámlaszámunk:
Csodaceruza 10102086-44002800-00000002

IBAN number: HU51-10102086-44002800-00000002
SWIFT code: BUDAHUHB

Kérlek, juttasd el a felhívást másokhoz is!
Egy lapszám nyomdaköltsége: 400 000 Ft

Info: csodaceruza@gmail.com, www.csodaceruza.hu

Vendég-oldal Heinrichs Esztertől

"CSAK A MŰVIRÁGOK NEM HERVADNAK EL, DE ŐK NEM IS ÉLNEK!" ( DE MELLO)

Gyönyörű ilyenkor november elsején a temető. A gyertyafények, a fenyőkoszorúk és a családi találkozások engem egy kicsit mindig karácsonyra emlékeztetnek.

Ezekben a napokban azonban nemcsak a kivilágított és hirtelen élettel megtelt temető idézi a karácsonyt, hanem a kereskedelmi statisztikák is. Hatalmas pénzeket költünk élő- és művirágokra, koszorúkra vagy gyertyákra, amikkel mintha kicsi kertecskéket akarnánk varázsolni szeretteink sírjára.

Nem tudom, hogy árvácskaültetés, gyertyagyújtás vagy koszorúkötés közben belegondoltak-e már abba, hogy azért is szépítgetjük szeretteink sírját, mert a virágok az életet hirdetik. Igen, az életet, hiszen Istennek ezek a legszebb és legtörékenyebb teremtményei arról is beszélnek, hogy vannak még élők, akik emlékeznek az elhunytra. És arról, hogy még egy könnyekkel itatott síron is nyílhatnak virágok.

Gyönyörűen ír a virágokról a jezsuita szerzetes, Anthony de Mello: "Ami egyszer él, annak meg kell halnia. Nézzétek a virágokat: csak a művirágok nem hervadnak el. De ők nem is élnek!"

Vannak azonban időszakok az életben, mikor a virágok és a koszorúk inkább a mulandóságot juttatják eszünkbe. Amikor valakitől örökre búcsút veszünk, amikor valaki nagyon-nagyon hiányzik, akkor érzéseink szerint sokkal jobb lenne, ha a múló élet inkább egy múlhatatlannak tűnő művirághoz hasonlíthatna, hiszen azok összehasonlíthatatlnaul tovább virulnak kerti barátaiknál. Ők azonban nem élnek, és soha nem is fognak életre kelni, ellenben a kertek virágaival, amiknek a magjaiból új élet sarjad tavasszal.

A mi életünk is olyan törékeny, mint a virágoké, de ebbe nem kell belenyugodnunk, mert Jézus Krisztus éppen törékenységünk és mulandóságunk miatt jött el jött el a világba. A mi kicsiny világunkba is: Ágfalvára, Bánfalvára, Bécsbe és Budapestre. Azért jött, hogy törékeny életünket megerősítse. Talán nem úgy, ahogy várnánk. Nem úgy, hogy többé minden rendben lesz körülöttünk és a szomorúságot, mint érzést elfelejthetjük. Nem. A Biblia ennél sokkal többet ígér: a halott test "elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban." (1Kor. 15,42)

Pál apostol az emberlétet a múlékony és romlandó virágokhoz hasonlítja: elvettetik romlandóságban, írja.

Tudjuk sajnos jól, hogy az emberi test: romlandó, beteges, törékeny. A Szentírás azonban azt ígéri, hogy nem marad ez mindig így, mert "feltámasztatik majd romolhatatlanságban".

Adjon nekünk az Úristen elég erőt romlandóságunk és mulandóságunk terhének viseléséhez, és adjon reménységet is: - a test feltámadásának romolhatatlanságára, a csupa-csupa nagy betűvel írandó ÖRÖK ÉLETRE.

"Ami egyszer él, annak meg kell halnia. Nézzétek a virágokat: csak a művirágok nem hervadnak el. De ők nem is élnek!" Főleg nem örökké...

Milyen jó is lenne, ha minden virágszál a gyönyörűen feldíszített és szinte karácsonyi fényárban úszó sírokon az örök életet juttatná eszünkbe! Ámen.

Heinrichs Eszter

Ágfalva és Sopronbánfalva, 2011. november 1.

REFORMÁCIÓ ÜNNEPE

Erős vár a mi Istenünk....

József Attila fordításában

Erős vár a mi Istenünk,

Kemény vasunk és vértünk.

Inségben együtt van velünk,

Megvált és harcol értünk.

Kél az ősi rossz,

Bajvető gonosz,

Csel vad fegyvere,

Erőszak ővele,

A földön ő az első.

Önnön erőnk csak délibáb

És bizony esnénk esten.

De harcba küldte Egy Fiát

Értünk maga az Isten.

Kérded-é, ki az?

Jézus, az igaz.

Sok had, Egy a fő,

Nincs Isten más csak Ő,

Krisztus a Győzedelmes.

S ha földön ördög nyüzsgene

És elnyelni akarna,

Meg nem riadnánk – ellene

Győz hitünk diadalma.

A világi úr

Tombolhat vadul,

Semmit sem tehet,

Ő megítéltetett.

Megrendül egy szavunkra.

Él, áll az ige igazul,

Akárki vesse-hányja.

Táborainkra száll az Úr

Szent Lelke, adománya.

Jóhír, nő, család,

Jószág, test, világ

Veszhet, vihetik

Veszendő kincseik', –

Miénk marad az ország.

S ahogyan a ma Gryllus Dániel és Vilmos énekli:

"MERT NEM A FÉLELEMNEK LELKÉT ADTA NEKÜNK AZ ISTEN"(2TIM 1,7) - Luther-ünnepségek a Soproni Evangélikus Egyházközségben

A REFORMÁCIÓ ünnepi programját a következő levél kíséretében kaptam:

"Úgy készülünk a reformáció ünnepére, hogy túllépjünk a megszokáson, és megmutassuk városunknak, hogy büszkék vagyunk a múltunkra, és elkötelezettek vagyunk közösségünk jövője iránt. Reméljük, hogy a nyitottabb és mozgalmasabb ünnepléssel hagyományt teremtünk, és egyúttal felkészítjük magunkat a reformáció 500. évfordulójának nagyobb szabású rendezvényeire is."

Íme, a részletes program:

2011. október 29. szombat

10 óra: a Nyugdíjasotthon haranglábának felszentelése. Igét hirdet Szemerei János püspök

15 óra: hálaadás a felújított balfi evangélikus templomért és a gyülekezeti teremért Balfon. Igét hirdet Szemerei János püspök

2011. október 30. vasárnap

8 és 10 órakor magyar,

9 órakor német istentisztelet a templomban.

2011. október 31-én, reformáció napján

gyülekezeti nap 10-12,30 óráig:

10 óra: közös áhítat

10,45 kiscsoportos programok:

Gyermekeknek barkácsolás, a fiataloknak játékos vetélkedő.

Felnőtteknek csoportbeszélgetések- választás szerint: Félelmeink: segítség, mi lesz…

1. csoport: … a gyermekeimmel? Beszélgetés a gyermeknevelésről.

2. csoport:… a pénztárcámmal? Beszélgetés a gazdaságról - keresztyén szemmel.

3. csoport: … a környezettel? Beszélgetés a teremtésvédelemről.

4. csoport: … az életemmel? Beszélgetés életről, halálról és reménységről.

5. lesz német nyelvű beszélgető csoport is

Közben kávé, üdítő, pogácsa és sütemény az előtérben

12 órakor záró imádság

454 perces imaalkalom a 454 éves Berzsenyiben

Az idén 454 éves soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum 20 éve újra evangélikus fenntartását ünnepli.Ebből az alkalomból 454 perces imaalkalomra hív mindenkit.
Az alkalom címe: "Jézus és as imádság", amelyen egyszerre lehet hálát adni mindazért, amivel gazdagodtunk, és segítséget kérni mindennapjainkhoz, életünk céljaihoz.
Az alkalom az iskola dísztermében (Széchenyi tér 11.) 2011. október 27-én 13:30 és 21 óra között kerül megrendezésre.

Mesterházy Balázs iskolalelkész a részletekbe is beavatott:

Négy évvel ezelőtt csináltunk már hasonlót a Líceumban, erről egy beszámoló az akkori Evangélikus Életből: http://www.evelet.hu/archivum/2007/44/053

• Az egész alkalom egy csodálatos lehetőség arra, hogy rámutassunk: az Úristennek való hálaadás és Tőle való kérés, ill. a Jézustól való tanulás nem templomhoz kötődő szakrális alkalom, hanem mindennapi életünk része, sőt megtartó ereje.
• Ezért szeretnénk az egész alkalmat kötetlenül tartani, minden kényszer nélkül, tényleg az jöjjön a Líceum dísztermébe, akinek kedve van, annyit töltsön ott, amennyit jól esik – ez lehet a 10 perctől a 7 óráig természetesen bármennyi.
• A teremben folyamatosan megy zene, akár halkan CD-ről, akár bizonyos félórákban diákjaink gitároznak, orgonálnak, ill. zongoráznak. Ez utóbbiaknál természetesen közös éneklésre is be lehet kapcsolódni.
• Minden félóra egy párperces állandó liturgiával fog kezdődni, talán az eközben való mozgást érdemes elkerülni.
• A díszterem szerintem egész jól – amolyan „Tamás misésen” – lesz berendezve, 5 sarokra, különböző helyszínre gondoltunk:
• Egyik sarokban nejlonon homok, ill. gyertyák – ezeket lehet meggyújtani, és egy kereszt tövébe letenni.
• Egy másik sarokban lesz egy kis asztal, néhány szék, ill. egy paraván, amely imafalként funkcionál. Az asztalon Biblia, verseskötetek, meditációs irodalom, ill. papír, íróeszköz, gombostű. Itt lehet imádságokat írni, és ezeket feltűzni az imafalra. Amennyiben a leírt imák nem a falra kerülnek, hanem egy kosárba, akkor a következő félóra elején felolvasásra kerülnek.
• Egy harmadik sarokban kényelmes szőnyeg/párnák a földön egy Taizé-keresztes „minioltár” előtt, itt is lehet csendben imádkozni, pl. az imafalról levett írásokból.
• Egy negyedik sarokban pedig kb. 15 szék lesz körben, ahol hangosan is lehet imádkozni, amennyiben valaki nem szeretne saját szavaival, akkor az imafalról levett írások itt is segíthetnek. A lényeg, hogy senki ne érezzen semmit kényszernek, legyen jó bejönni és ott lenni. Természetesen ez függ az éppen jelenlévőktől is, hogy most csendes imádságot vagy hangosabb közös éneklést választunk, ebben mindenképpen rugalmasak leszünk.
• Ezen kívül lesz egy asztal, ahol rajzolni lehet: Miben kérném Jézus útmutatását? címmel…, ill. lesz egy sarok, talán az orgona mögött, ahol lelkészekkel lehet beszélgetni, akár gyónni is.
• A kivetítőn mindig lehet látni, hogy melyik újszövetségi igeszakasz az imádság félórájának fókusza, ill. az énekszövegeket, különböző illusztrációkat is igyekszünk itt megjeleníteni.

Isten áldja meg a reformáció hónapjában a megújulásra irányuló készülődésünket!